A szingli élet okai: ezért lehet jobb egyedül

Nagyon is nyomós okokból lehet valaki egyedülálló.

Ha a cikket inkább videó formájában hallgatnád meg, görgess le!

Minden egyedülálló embert, aki láthatóan vagy bevallottan nem vágyik párkapcsolatra, manapság furcsának, vagy némileg nem normálisnak tartunk. Amellett, persze, hogy még szánjuk is kicsit. Ráadásul amikor ilyen emberrel találkozunk, sokan elgondolkodunk azon is, hogy ezek szerint egy csomóan lehetnek, akik csupán a társadalmi elvárások miatt, kényszerből vannak együtt valakivel. Csak a normák miatt házasodnak meg, és ennek hosszútávon katasztrofális következményei lehetnek sok téren. Hogyan lesznek így boldogok? Milyen lesz egy ilyen párnak a gyereke? Satöbbi, satöbbi.
 
Pedig a helyes gondolkodás épp az lenne, hogy még a párkapcsolatban, házasságban élők is megértsék a szingli életmód nagyon is nyomós okait. Ezáltal lehetne garantálni azt, hogy senki nem kényszerből, elvárások miatt köti össze az életét a másikkal, hanem azért, mert őszintén össze akarja kötni.
 
Állítsunk fel most tehát egy szokatlannak tűnő listát: nézzük meg, mik az érvek az egyedülálló státusz mellett! 
 
Mielőtt azonban belekezdünk, fontos hangsúlyozni: a most következő érvek nem azt hivatottak alátámasztani, hogy az egyedüllét a helyes döntés egy ember számára. Csupán azokat az igen logikus indoklásokat szedik össze, amik alapján a szingli életmódot megfelelően a helyére tesszük a fejünkben, és nem valamiféle lesajnálandó, helytelen választásnak látjuk. 
 

Freepik

 
Mély szerelem egy életen át
 
Először is. Mély szerelemben leélni egy egész életet egyvalakivel gyakorlatilag egy abszurd elképzelés, ami egyébként nem túl régóta, maximum olyan 250 éve ette be magát a köztudatba. Azelőtt is ugyanúgy együtt éltek egymással az emberek, csak nem voltak ilyen teljesíthetetlen elvárásaik az érzelmeket illetően. A házasság egész egyszerűen egy praktikus megállapodás volt a túlélés és az utódnemzés érdekében.
 
Egy életen át kitartó romantikus szerelem bár elméletben lehetséges, a gyakorlatban elenyészően kevésszer fordul elő. Ha ebbe belegondolunk, rögtön rájövünk, hogy ha nekünk ez nem jön össze, az egyáltalán nem szégyenteljes.
 
Egy teljesen normális dolgot formáltunk át profán anomáliává. Gyakorlatilag mintha a kötéltáncolást tettük volna egy mindenfelé elterjedt, alapvető sporttá. Nem csoda, hogy a legtöbbünk leesik a kötélről – és talán nincs is kedve visszamászni rá.
 

A romantikus típusoknak különösen nehéz

 
Másodszor, érdemes belegondolni a romantika jelentésébe. Azokról, akik az egyedülálló státusz felé húznak, azt gondoljuk, kevésbé romantikus típusok. Pedig épphogy annak nehezebb egy minden tekintetben kielégítő párkapcsolatot találnia, aki igazán romantikus. Épp a romantikus lelkeknek kell sokkal óvatosabbnak lenniük társkeresés terén, nehogy egy középszerű és hiányos kapcsolatban kössenek ki. A komoly párkapcsolat és a házasság igazság szerint azoknak könnyebb feladat, akik nem várnak tőle olyan sok mindent.
 
Egy érett döntés
 
Harmadszor. Bár alapvetően azt tartjuk érett, felnőtt személyiségnek, aki komoly kapcsolatban képes élni és megházasodik, még nagyobb érettségre utal az, amikor valaki belátja, hogy nem alkalmas pszichésen ilyesmire. Ugyanis az embereknek egy igen jelentős hányadánál szimplán ez a helyzet. Amikor valaki szembenéz a ténnyel, hogy egyedülállóként sokkal békésebb és kiegyensúlyozottabb tud lenni, és ezzel mindazokat is megvédi, akiket egyébként a belső vívódásaival kínozna egy-egy párkapcsolatban, az talán a legfelnőttesebb gondolkodás jele.
 

Freepik

 
 
Nem logikus
 
Negyedszer. Ha csak a száraz logikát nézzük, akkor olyasvalakivel együtt élni, akit szeretünk, éppenséggel egy rossz ötlet. Gyakorlatilag lehetetlen ugyanis, hogy hosszabb-rövidebb idő után ne alakuljanak ki súrlódások, sérülések, hálátlanság és megaláztatás. A szerelmünk tárgyának leghelyesebb kezelése ésszerűség-alapon az, hogy csodáljuk, megtiszteljük, táplálkozunk a jelenlétéből – aztán pedig békén hagyjuk.
 
A megismerés átka
 
Ötödször. Mindig azokat az embereket tartjuk normálisnak, akiket nem ismerünk igazán. Amikor valakit már jól ismerünk, hosszú ideje, akkor egész máshogy látjuk, mert ismerjük a nem túl szép, csüggesztő oldalát is.
 
A frusztráló tükörkép
 
Hatodszor. Az egyedüllét rengeteg kíméletlen emlékeztetőtől óv meg arról, mennyi nehezen viselhető, furcsa tulajdonságunk van. Nincs mellettünk senki, aki nap mint nap tükröt tart elénk, számon kér és elvár. Szerencsés esetben az egyedülálló ember nem válik önmaga tükrévé, hanem megtanulja tolerálni, legjobb esetben pedig szeretni is önmagát.
 
Elutasítások
 
Hetedszer. Szingliként magányosnak érezni magunkat, szingliként kapni elutasítást szexuális téren sokkal kevésbé kínzó, mint ha párkapcsolatban, házasságban történnek ezek.
 

Freepik

 
Még egyszer hangsúlyozzuk: ez a hét ok semmiképp sem azt kívánja erősíteni, hogy az egyedüllét volna a helyes választás, vagy hogy az ne lehetne problémás.
Mind az egyedülálló, mind a társas életmódnak megvannak az előnyei és a hátulütői. Az egyik oldalon magányérzet, a másik oldalon düh vagy frusztráció lehet az ellenérv. Az egyetemes igazság az, hogy bármi is a státuszunk, nagy valószínűséggel szenvedni fogunk valami miatt. Ezért sem a párkapcsolati létet, sem az abból való kilépést nem kell siettetnünk, csak rá kell jönnünk, hogy melyik való nekünk inkább.
 

Ha tetszett, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a következő nagy sztoriról sem!