Tényleg azon viccelődik egy orvos, hogy a páciensek utánanéznek a tüneteiknek?

Talán nem véletlenül teszik.

Egy ideális világban ha valamilyen aggasztó tünetet észlelnénk magunkon, akkor szépen elbattyognánk a háziorvosunkhoz, aki rövid időn belül fogadna is bennünket. Egy ideális világban az orvos figyelmesen végighallgatná a panaszainkat, biztatna, hogy bármilyen banálisnak tűnő dolgot vettünk észre, mondjuk el neki és tovább kérdezgetne, hogy minden eshetőséget megnézhessen. Egy ideális világban ezután alaposan megvizsgálna, közben elmagyarázná, hogy mit miért tesz. Egy ideális világban ezután megnyugtatna, ha nincsen egetverő bajunk, de megnyugtatna akkor is a magyarázataival, ha további vizsgálatokra van szükség. Egy ideális világban…

Ezzel szemben igen sokszor ez történik: rosszul érezzük magunkat, de félünk, hogy nem vagyunk „elég” betegek az orvoshoz menéshez. Ha nagyon rosszul vagyunk, félünk elmenni az orvoshoz, mert akár két órát is ücsöröghetünk a váróban. Ha bejutottunk az orvoshoz, félünk kérdezni, mert látszik, hogy a doki sietne és kint még húszan ülnek. Meg sem vizsgál az orvos, csak messziről ránk néz. Felír egy gyógyszert, de nem közli, hogy mi a betegség, amire felírja. Megvizsgál, továbbküld valamilyen vizsgálatra, de nem mondja meg, hogy miért vagy hogy mi fog ott történni, mire lehet számítani. Megvizsgál, de később kiderül, hogy tökéletesen félrediagnosztizál. És még sorolhatnánk. (Természetesen vannak kivételek, lelkiismeretes és betegcentrikus orvosok.)

Mi ennek a folyománya? A beteg próbálja maga kitalálni, hogy mi a baja és ennek mi a gyógymódja. És mit csinál még? Parázik, de iszonyatosan, hogy természetesen a legsúlyosabb betegség az övé. Szívesen csinálja ezt? Baromira nem, de ezt érzi megoldásnak.

És ezek után kap az arcába egy ilyen cetlit a váróban. Hát, köszönjük…

😂🤣😂🤣

Közzétette: Boglárka Egervári – 2019. január 9., szerda