Hofi Géza makkegészségesen hunyt el özvegye szerint

Ildikó sosem felejti el az utolsó közös napot, ami csupa élet, csupa jókedv volt.

Hofi Géza utolsó napján kirándult, énekelt, kedvenc éttermében evett, a barátaival beszélt telefonon, majd elment aludni. Honnan is gondolhatta volna felesége, Ildikó, hogy ez volt közös életük utolsó napja?

16 év eltelt Hofi Géza halála óta, ám özvegye, Ildikó sosem törődik bele, hogy elvesztette a férjét.Most is szerelmes bele, ugyanott él, ahol együtt éltek, és most is a közös barátaikkal ápolja a kapcsolatot. Egyikük, dr. Remes Péter az infarktusa után kezelte Hofit Kecskeméten, a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézetben. Hofi 1990 nyarán esett át súlyos infarktuson. Kecskeméten az űrkutatásban szerzett tapasztalatokat is bevetették a humorista kezelésében, Idikó szerint igen eredményesen:

“Dr. Remes tizenkét évvel hosszabbította meg Géza életét. Szoros barátság alakult ki köztük, ami egy életre szólt. Jártunk együtt vacsorázni, vadászni.”

Sokan úgy tartják, Hofi két végén égette a gyertyát, ez vezetett az infarktusához. Az özvegy viszont az infarktusa után öt évvel, 1995-ben ismerte meg a humoristát, így ezt nem tudhatja.

“Tény, Gézának volt hedonista időszaka. Rengeteget dolgozott, keveset pihent, össze-vis­sza evett, ivott. (…) Egyszer talált egy doktornőt, aki akupunktúrával fogyasztotta. Tényleg nagyon snájdig fiú lett a kétezres évek körül. Na­ponta egy főzeléket evett, én pedig az ötszörösét annak, amit ő. Futópadunk volt, minden utasítást betartott. Aztán a kúra végén, amikor a doktornő azt mondta, most pihenhet egy kis ideig, azonnal beszabadultunk a barátaink éttermébe. Azt kiáltotta: „Pezsgőt, bort, marhapörköltet és pacalt!” A szakács erre csak annyit mondott, nem teszi egy tányérra. Betartotta, amíg felügyelet alatt volt, de aztán… Két percig volt vékony!”

Fotó: Stekovics Gáspár/Wikipédia

Hofi szívkatéterezéséről így mesélt az özvegy:

“2001 novemberében katéterezték a szívét a Szabolcs utcai kórházban. Nem emlékszem, hogy rosszul lett volna, nem is mentővel vitték, nem tudom, mire fel volt ez a vizsgálat. Nem volt panasza, és az eredmény után azt mondta az orvos, ezzel lehet élni, de csinálna egy terheléses vizsgálatot. Géza azt válaszolta: Professzor úr, jöjjön el a Ma­dáchba, nézzen meg, az terhelés! Miután a professzor meg­nézte, megállapította: minden rendben az egészségével. Aztán Géza áprilisban meghalt. A szervezete eddig bírta. Megállt a szíve. Ha nyolcvanöt évesen történik, azt mondom, rendben. De hatvanöt évesen?”

Az utolsó napra is örökké emlékezni fog Ildikó:

“Kedden elindultunk Visegrádra megnézni a nyaralót. Louis Prima szólt a rádióban, végigénekeltük az utat. Végül nem jutottunk el a nyaralóba, mert beugrottunk a kedvenc éttermünkbe, ahol sokáig maradtunk. Egy ilyen kirándulás után fáradtan le szokott dőlni. De akkor nem, inkább hosszan telefonált számára fontos emberekkel. Utólag azt mondták, búcsúzott. De ezt csak utólag magyarázták bele, hiszen semmiféle panasza nem volt. Egyszerűen elaludt örökre. Április tizedikén, szerdán hajnalban állt meg a szíve. Kimondani is szörnyű. Géza elfáradt. Úgy halt meg.”

Forrás: bors

Ha tetszett, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a következő nagy sztoriról sem!