“Miért nem anyukád jön érted az oviba?”: Szívfacsaró történet egy magyar albérletből

“Borzasztó az érzés, hogy a kisunokám anya nélkül nő fel, mert aki világra hozta őt, úgy döntött, nem neveli fel.”

A veol.hu osztotta meg a Veszprémben élő nagymama, Sarolta szívszorító történetét, aki egyesül nevei 6 éves unokáját, mivel a gyermek édesanyja megdöbbentő módon, három évvel ezelőtt otthagyta nála.

“Itt marad nálad Dóri, itt hagyom, mert csak így tudom megoldani az életemet! – ütött szíven a lányom máig felfoghatatlan kijelentése, amikor a kisunokám hároméves volt. Azóta újabb három év telt el, és a kislány azóta is velem van, mert a lányom rám hagyta. (…) Imádjuk egymást, szépen megvagyunk, de borzasztó az érzés, hogy a kisunokám anya nélkül nő fel, mert aki világra hozta őt, úgy döntött, nem neveli fel ” – mesélte a szomorú történetet Sarolta.

A nagymama, aki egy veszprémi albérletben él a kislánnyal, szégyent érez, hogy ez történt a családjában.  Annak idején a válófélben élő lánya azt kérte tőle, hogy amíg helyreáll az élete, addig a pici hadd maradhasson a nagymamánál. Sarolta szívesen segített, ám ekkor nem gondolta, hogy nem csak átmeneti helyzetről lesz szó. Nem értette, hogy a kis Dórikát miért nem keresi édesanyja. A kislány édesapja pedig külföldre ment dolgozni.

“Annyi feladat adódott aztán, hogy valójában észre sem vettem, ahogy elment az idő, közben évek teltek el. A kicsi beteges volt nagyon, feltehetően megviselte az, hogy kiszakadt korábbi környezetéből. Közben itt állt fel a kislány, nálam tanult meg járni, én hallottam az első szavát, én virrasztottam vele éjszakákat, amikor beteg lett. Aztán hároméves korában, emlékszem, egy nyári napon, a lányom, a gyermek édesanyja elém állt, és közölte velem: itt marad Dórika, mert csak így tudom megoldani az életemet!”

A nagymamának korábbi munkahelyét ott kellett hagynia, mert kisunokája nevelése miatt nem tudta végezni. Sarolta azóta napi foglalkoztatással dolgozik takarítóként, és hogy meg tudjanak élni, plusz munkát is vállal: hétvégenként konyhai munkát végez, illetve idős embert is ápol.-

“Magamtól mindent megvonok, nem emlékszem, mikor vettem utoljára ruhaneműt, cipőt, de Dórikának igyekszem megadni, amire szüksége van, nehogy nagyon lemaradjon a többiektől, az óvodástársaitól.”

Illusztráció: pixabay

Dórika szeret óvodába járni, a nagymama pedig szomorúan mesélte, hogy a kicsitől óvodástársai megkérdezték egyszer, hogy érte miért nem az édesanyja megy az óvodába délutánonként? Egyébként a kislány belenyugodott már a helyzetébe. A nagymama csak azt nem érti, hogy lánya miért csak rábeszélésre, illetve könyörgés után viszi el ünnepre vagy egy hétvégére a kislányt?

A nagymama minden vágya az, hogy egyszer szociális bérlakásban élhessenek, ne kelljen drága albérletet fizetnie, és éjjel-nappal dolgoznia a megélhetésért.

Forrás: veol