“Anyukám kómába esett, a férjemnek pedig 6 hónapja volt hátra”

Az élet nem úgy történik, ahogy eltervezzük, és semmi sem tart örökké.

A Floridában élő Pam Saffran megosztotta, hogy idilli családi élete hogyan vált rémálommá pillanatok alatt.

“A férjem, Alan sebészként dolgozott és életem szerelme volt. Kapcsolatunk tündérmesébe illő volt,és ő volt a legjobb barátom is egyben. Alan orvosi praxisa szépen növekedett, a páciensei tisztelték őt. Én pedig három csodálatos gyermekünket nevelgettem. Mikor Alan orvosi missziók tagjaként külföldre utazott, mi is mentünk vele, így jutottunk e például Mexikóba. Minden csodálatos volt, aztán hirtelen semmi sem volt az többé.

3 years ago today I lost my best friend, my husband , my children's father and the community lost one hell of a doctor….

Közzétette: Pam Saffran – 2016. szeptember 28., szerda

Az édesanyám, aki Dorrie mindig is végtelenül erős asszony volt, nem érezte túl jól magát. Lepihent a kanapéra, és mikor megnéztem, hogy van, nem reagált. Mire a kórházba értünk, kómába esett. Agyi aneurizmát állapítottak meg nála. Borzalmas volt látni, ahogy a mindig erős asszony most annyira kicsinek és gyámoltalannak tűnt.

Ugyanebben az időben Alan sem volt túl jól, néhány hete rendetlenkedett a gyomra. Egyik nap így a betervezett 9 műtéte után CT vizsgálatot végeztek rajta. Épp anyukám mellett ültem a kórházban, és azon töprengtem, hogy vajon valaha magához fog-e térni, amikor hívott Alan. Mikor megkérdeztem tőle, hogy mit találtak, azt mondta:

‘Azonnal fogd a gyerekeket, és gyertek haza, Pam. Családi megbeszélést tartunk.’

‘Alan, mi a baj?’ – kérdeztem tőle, ő pedig azt felelte:

‘Negyedik stádiumú hasnyálmirigyrákom van. Körülbelül 6 hónapom van hátra. Egy két lábon járó halott vagyok.’

Teljesen összeomlottam. Anyukámhoz fordultam, és arra kértem, ébredjen fel, mert szükségem van a segítségére.”

Pam számára mindig is édesanyja és a férje jelentették a biztos pontot az életben, az addigi biztonságérzete teljesen szertefoszlott. Most neki kellett erősnek lennie, és kitartóan, emberfeletti erővel gondoskodott mindkettejükről, miközben gyermekeiket nevelte.

Közzétette: Pam Saffran – 2017. szeptember 29., péntek

Alan részt vett egy kísérleti gyógykezelésben, ami úgy tűnt, hogy működik nála, ám már késő volt. Szervezete annyira legyengült, hogy meghalt. Az édesanyja néhány évet élt még, ám sosem lett az többé, aki volt.

Pam számára az élet mindig is színes volt, férje halálával azonban minden szürke lett. Alan hagyott neki és gyermekeinek néhány üzenetet, ezek tartották benne a lelket:

“Szia Pam. Csak néhány szót szeretnék mondani neked, arra az esetre, ha erre máshogy már nem enne lehetőségem. Kőszikla voltál. Az erőd, a lelked és a képesség, hogy soha nem adod fel…Sosem láttam még csak hasonlót sem. Örökké szeretni foglak tejes szívemből. egyél továbbra is ilyen csodás, gondoskodó és erős asszony. Újra találkozni fogunk.”

90 másodperc szeretet a túlvilágról. Pam pedig megfogadta elhunyt férje szavait, és lelke abban nyert békét, hogy három gyermekét továbbra is nagy szeretetben neveli, és segít azoknak, akiknek hatalmas fájdalommal kell megküzdeniük az életben.

Közzétette: Pam Saffran – 2018. május 24., csütörtök

Még könyvet is írt arról, hogyan élte túl élete legsötétebb időszakát, és egy olyan civil szervezetet is alapított, ami elárvult gyerekek taníttatását támogatja.

Forrás: lovewhatmatters

Ha tetszett, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a következő nagy sztoriról sem!