Nagyon büszke vagy a gyerekedre? Akkor se a Facebookon éld ki ezt!

Természetesen posztolhatsz róla, de elmondjuk, mik a normális keretek.

Amikor az embernek gyermeke születik, az nemhogy mérhetetlen boldogsággal és büszkeséggel tölti el, de sok esetben egy kissé – vagy nagyon – meg is változtatja az egész “agyműködését”. Hirtelen minden a gyerek körül forog, sőt lényegében már csak ő létezik a friss szülő (vagy nagyszülő) számára, nincs élet rajta kívül.

Ez teljesen normális érzés, és érthető az is, ha az első időszakban valóban csak őróla szól az életed. De amellett, hogy ez csak ideiglenesen egészséges, és egy idő után kell, hogy számítson más is az utód mellett (egy jó hobbi, egy házastárs, egy könyv, egy kis testmozgás, szóval bármi, ami biztosítja, hogy nem teljes egészében a poronty függésében élsz), mi most a dolog közösségi médiás oldaláról ragadjuk meg a témát – persze csak dióhéjban.

Lássuk, mik a legfontosabb vezérelvek.

1. A gyereknek ugyanúgy személyiségi jogai vannak, mint neked – ne töltögess fel róla mindenféle képeket csak azért, mert ő még kicsi, és nem tudja eldönteni, vállalná-e magáról azt a fotót!

És egyáltalán nem csak a meztelen képekről beszélünk, habár tényleg az a legdurvább ízléstelenség – bár úgy tudjuk, a Facebook szűrői most már alaposan fel vannak készülve a nunis-kukis képek tiltására. De nem, nemcsak ez a gáz. Hanem az is, amikor mindennap kiteszel a gyerekről valami fényképet, amin ül, áll, fut, eszik, alszik, hisztizik, vécén ül, játszik, szóval bármit csinál. Maradj az ésszerűség és a jó ízlés határain belül: posztolj róla időnként, olyan fotót, ami különösen jól sikerült, vagy ad valami pluszt a “nézőközönségednek”, és nemcsak a teljesen szokásos, hétköznapi dolgokat mutatja meg már megint. Ezekre legfeljebb a hozzátartozóid és a közeli barátaid kíváncsiak, meg azok, akik azzal szeretik tölteni az idejüket, hogy mások életét kukkolják a Facebookon.

2. Ne tedd saját magadat nevetségessé a gyerekről szóló posztjaiddal!

Az a helyzet, hogy az egyik legszánalmasabb jelenség az, amikor egy felnőttről távolról lerí, hogy valóságos rabja és rajongója lett a gyerekének/unokájának, ezért nem bírja ki, hogy ne ossza meg mindennap, milyen halálosan érdektelen dolog történt már megint a kicsivel.

Mert értsd meg: mindannak, ami neked érdekes vele kapcsolatban, igazából csak töredéke az érdekes az ismerőseid számára!

Ha viszont minden áldott mozzanatról tudniuk kell, ami a gyerekkel történik, azzal vagy azt éred el, hogy elrejtik a posztjaidat a falukon, vagy azt, hogy szánakozva gondolkodjanak rólad. Szeresd a gyerkőcöt, amennyire csak tudod, és légy rá büszke, de közben ne csinálj bohócot magadból felnőtt társaid előtt!

3. Ne bizonygasd lépten-nyomon, hogy milyen földöntúlian különleges a te leszármazottad!

Hidd el, mindannyian elhisszük, hogy számodra ő a legkülönlegesebb, és folyton úgy látod, hogy messze okosabb, értelmesebb, fejlődőképesebb, tehetségesebb vagy szebb a kortársainál. Ez normális dolog, nem is baj, ha így látod. (Kivéve, ha ezt a meglátást már a mindennapi életben is teljesen túlzásba viszed, és például extrém fokozatúan különleges bánásmódot követelsz neki a pedagógusoktól.)

De ne a Facebookon fejtegesd minden posztodban, hogy megint milyen gólokat rúgott fociedzésen, vagy hogyan esett le az állad a csodálattól, amikor tett valami elképesztően érett megállapítást.

Persze, időnként, ha tényleg nagyon különlegesnek érzed az eredményeit, és úgy érzed, ezt az örömödet egyszerűen muszáj megosztanod az ismerőseiddel, tedd meg bátran. De ne hivalkodj a gyerekeddel! Nem azért született.

4. Hidd el: ami neked kibírhatatlanul cuki és/vagy vicces gyerekbeszólás, az a többieknek legtöbbször nem az.

Az egyik legröhejesebb, amikor egy szülő/nagyszülő mindennap azt lesi, mit írhat ki a Facebookjára, mint a gyerek újabb frappáns, cukimuki megnyilvánulása. Erős a gyanúnk, hogy sokan már ezért tartják szóval a gyereket megállás nélkül: mert azt várják, hogy szülessen végre valami mondat, amit ki lehet írni. A gyerek nem cirkuszi majom, és nem is celeb, hogy mindenféle megszólalását nyilvánossá tedd. A gyerekek nem mondanak mindennap frappánsat vagy vicceset, csak időnként. Ha mindennap, vagy hetente többször kiírod fiatal családtagod valamilyen “jaj de cuki, jaj de vicces” beszólását, azoknak nagyon nagy valószínűséggel csak egy kis százaléka az, ami tényleg cuki és vicces. A többi poszt ismét csak a gyerek iránti kezeletlen, túlzásba vitt rajongásodat bizonyítja.

5. Ne játszd a nehéz sorsú szülőt, mert olyan érzést kelt, mintha utálnád a gyereknevelést.

Nincs annál szomorúbb, mint amikor valaki a feltűnési viszketegségét úgy éli ki, hogy nap mint nap a terhesség, a szoptatás, a gyereknevelés és egyáltalán a szülői lét borzalmas kihívásairól és nehézségeiről rinyál. Te ettől egy fontos, áldozatkész embernek érzed magad, de a legtöbb ismerősöd szemében ez olyan érzést kelt, mintha gyűlölnéd az egész gyereknevelősdit. Azok, akik együtt érző kommenteket írnak, csak a jóval kisebb százalékot teszik ki.

6. Ne a gyerekedet állítsd be profilképednek!

Jó, persze, mindenki eldöntheti, hogy ki legyen a profilképén, de nagyon kérünk: ha egy mód van rá, bírd ki, hogy a te neved mellett rólad van egy kép!

Baromi hülyén néz ki, amikor a 42 éves Kovács Ferenc profilképe egy 3 éves kislányé. De az is, ha egy 3 éves kisfiúé. Majd lesz a gyerekednek is Facebookja, amin ő lesz a profilképen. Te ne oldd fel őbenne a saját személyazonosságodat!

Ráadásul ez kábé olyan benyomást kelt, mintha saját magadat már egy értéktelen, tartalom nélküli nagy nullának tartanád, aki önmaga már nem is fontos személy, csak a gyereke az. Ha ez így lenne, és tényleg egy jelentéktelen, tartalom nélküli nagy nulla lennél, akkor a gyereknevelésre sem lennél alkalmas.

(Természetesen a gyerekkel közös profilkép megint egy másik kategória, és az tök oké.)

7. Végül ne feledd: a gyerek is látni fogja, ha őróla szól az egész Facebookod, és ez egyáltalán nem tesz jót a pszichés fejlődésének.

Lehet, hogy még nem most, és lehet, hogy csak évek múltán, elmesélésekből tudja majd meg, milyen elborult rajongással reklámoztad őt a közösségi oldaladon. Nem egészséges, hogy ezt lássa vagy tudja. Szeresd őt, de közben tartsd meg őelőtte is a tekintélyedet, a felnőtt létednek járó méltóságot és tiszteletet. Az ő egészséges fejlődésének érdekében is!

Képek: Thinkstock

Ha tetszett, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a következő nagy sztoriról sem!