Az biztos, hogy ilyen kuncsaftot ritkán fog ki az ember.

Telefonon zajlott a következő beszélgetés, amit egy webshop ügyfélszolgálatosa, Ryan Shipley tett közzé.

“Életem egyik legkedvencebb hívása!!!

ÉN: Oké, tehát a rendelés véglegesítéséhez a bankkártyaszámára lenne szükségem.

VEVŐ: Vissza kellene hívnia, mert fel kell mennem az emeletre a pénztárcámért. 

ÉN: Tartom.

VEVŐ: Nem tudok felmenni körülbelül 20 percig, be kell fejeznem ezt a küldetést és meg kell vernem Razor Finnt.

ÉN: Micsoda???

VEVŐ: Igazából legyen inkább 30 perc, csak a biztonság kedvéért…

ÉN: Oké… úgy lesz.

*Leírom az emlékeztetőt, hogy hívjam vissza a vevőt, miután megverte a World of Warcraft-főellenséget.*

*30 perccel később…*

ÉN: Szóval, most már nagyon szeretném tudni.

VEVŐ: Mit?

ÉN: Megölte Razor Finnt? Biztonságban van Azeroth szigete?

VEVŐ: Ja, persze, simaügy volt. Fogadjunk, meglepte, amikor megtudta, hogy a WoW-val játszom, mi?

ÉN: Éééén, ááá, ugyan… hát igen, eléggé meglepődtem. Megkérdezhetem, hány éves?

VEVŐ: 73 éves vagyok! És mindennap játszom 10-12 órát, inkább ezt csinálom, mint hogy kötögessek, mint az öreg nénik.

ÉN: Maga akarok lenni, amikor felnövök.

VEVŐ: A kor csak egy szám, édes. És csak 8 éve játszom, azóta, amióta az unokámat Afganisztánba helyezték át, én pedig szerettem volna beszélni vele, szóval a nővéremmel együtt játszani kezdtünk vele. Megyünk a portyákra, és közben megbeszéljük a napunkat, már jobb is vagyok a játékban, mint ő, majd’ megőrül a dühtől!

ÉN: Azt hiszem, maga lett a példaképem.

VEVŐ: Azt sem tudtam, mi az, hogy szintet lépni, rémüldöztem, amikor megtaláltam az első fegyveremet, ó Istenem, milyen béna voltam. Ha játszana, szóljon, kivéve ha Szövetséges, utálom a Szövetséget, Hordás leszek, míg élek!

ÉN: Nem találok szavakat, ami esetemben igen különös. 

VEVŐ: Alig várom a Sötét Hold Fesztivált!!! (a WoW játékon belüli esemény – a szerk.)

ÉN: Fogalmam sincs, miről beszél, de azért én is alig várom.

VEVŐ: Beszélnék még, de fejlesztenem kell tovább a karakteremet.

ÉN: Megértem. Menőnek lenni 0-24-es meló…”

Őszintén szólva ez a sztori is szépen alátámasztja, hogy egy online játék nem feltétlenül káros, és nem veszi ki az embert a szociális életéből. Sőt… akár még közelebb is hozhatja a családtagjaihoz. Nem egy barátság, sőt szerelem és házasság született már az online játékokból, így talán ideje lenne tényleg befejeznünk a szapulásukat – legalábbis azokban az esetekben, amikor megfelelő mértéket tartva, egészséges keretek között űzi valaki. Azt nem mondtuk, hogy az itt szereplő nagyi is ebbe a kategóriába tartozik a napi 10-12 órás játékával… de mégiscsak naponta tartja a kapcsolatot az unokájával!

Szemléltetés gyanánt itt egy 62 éves néni, amint WoWozik:

Forrás: Bored Panda