Az biztos, hogy ilyen kuncsaftot ritkán fog ki az ember.
Telefonon zajlott a következő beszélgetés, amit egy webshop ügyfélszolgálatosa, Ryan Shipley tett közzé.
“Életem egyik legkedvencebb hívása!!!
ÉN: Oké, tehát a rendelés véglegesítéséhez a bankkártyaszámára lenne szükségem.
VEVŐ: Vissza kellene hívnia, mert fel kell mennem az emeletre a pénztárcámért.
ÉN: Tartom.
VEVŐ: Nem tudok felmenni körülbelül 20 percig, be kell fejeznem ezt a küldetést és meg kell vernem Razor Finnt.
ÉN: Micsoda???
VEVŐ: Igazából legyen inkább 30 perc, csak a biztonság kedvéért…
ÉN: Oké… úgy lesz.
*Leírom az emlékeztetőt, hogy hívjam vissza a vevőt, miután megverte a World of Warcraft-főellenséget.*
*30 perccel később…*
ÉN: Szóval, most már nagyon szeretném tudni.
VEVŐ: Mit?
ÉN: Megölte Razor Finnt? Biztonságban van Azeroth szigete?
VEVŐ: Ja, persze, simaügy volt. Fogadjunk, meglepte, amikor megtudta, hogy a WoW-val játszom, mi?
ÉN: Éééén, ááá, ugyan… hát igen, eléggé meglepődtem. Megkérdezhetem, hány éves?
VEVŐ: 73 éves vagyok! És mindennap játszom 10-12 órát, inkább ezt csinálom, mint hogy kötögessek, mint az öreg nénik.
ÉN: Maga akarok lenni, amikor felnövök.
VEVŐ: A kor csak egy szám, édes. És csak 8 éve játszom, azóta, amióta az unokámat Afganisztánba helyezték át, én pedig szerettem volna beszélni vele, szóval a nővéremmel együtt játszani kezdtünk vele. Megyünk a portyákra, és közben megbeszéljük a napunkat, már jobb is vagyok a játékban, mint ő, majd’ megőrül a dühtől!
ÉN: Azt hiszem, maga lett a példaképem.
VEVŐ: Azt sem tudtam, mi az, hogy szintet lépni, rémüldöztem, amikor megtaláltam az első fegyveremet, ó Istenem, milyen béna voltam. Ha játszana, szóljon, kivéve ha Szövetséges, utálom a Szövetséget, Hordás leszek, míg élek!
ÉN: Nem találok szavakat, ami esetemben igen különös.
VEVŐ: Alig várom a Sötét Hold Fesztivált!!! (a WoW játékon belüli esemény – a szerk.)
ÉN: Fogalmam sincs, miről beszél, de azért én is alig várom.
VEVŐ: Beszélnék még, de fejlesztenem kell tovább a karakteremet.
ÉN: Megértem. Menőnek lenni 0-24-es meló…”
Őszintén szólva ez a sztori is szépen alátámasztja, hogy egy online játék nem feltétlenül káros, és nem veszi ki az embert a szociális életéből. Sőt… akár még közelebb is hozhatja a családtagjaihoz. Nem egy barátság, sőt szerelem és házasság született már az online játékokból, így talán ideje lenne tényleg befejeznünk a szapulásukat – legalábbis azokban az esetekben, amikor megfelelő mértéket tartva, egészséges keretek között űzi valaki. Azt nem mondtuk, hogy az itt szereplő nagyi is ebbe a kategóriába tartozik a napi 10-12 órás játékával… de mégiscsak naponta tartja a kapcsolatot az unokájával!
Szemléltetés gyanánt itt egy 62 éves néni, amint WoWozik:
Forrás: Bored Panda