A 83 éves hölgy barátnőjének írt levele téged is tanít az életről

Szívhez szóló levél arról, mi a fontos valójában az életben.

Az élet gyorsan elszalad mellettünk, és gyakran csak akkor tudjuk értékelni a dolgokat, amikor már elveszítettük őket. Erre hívja fel a figyelmet annak a 83 éves nőnek a levele, aki a barátnőjének foglalta össze életbölcsességét:

“Kedves Bertha,

Többet olvasok, és kevesebbet takarítok.

Csak ülök az udvarban, és gyönyörködöm a látványban, anélkül, hogy a gyomokkal foglalkoznék.

Több időt töltök együtt a családommal és a barátaimmal, és kevesebbet munkával.

Amikor csak lehet, az életet olyan élményekkel kell megtölteni, amiket élvezünk, és nem csak elviseljük. Próbálom felismerni és dédelgetni magamban ezeket a pillanatokat.

Már nem tartogatok semmit, a porcelánt és a kristályt vesszük elő minden egyes, számunkra különleges eseményhez, akár, ha sikerült leadni egy fél kilót, ha sikerült megállítani a csap csöpögését, vagy éppen kinyílt az első virág az Amaryllisen.

A legjobb blézeremben megyek bevásárolni, és az elméletem szerint, ha ilyen jól nézek ki, akkor azt is megengedhetem magamnak, hogy leszurkoljak 28,49 (közel 8000 forint) dollárt egy szatyor élelmiszerért.

A legjobb parfümömet sem tartalékolom a különleges összejövetelekre, a bankba és a vasáru-kereskedésbe indulva is ezt használom.

Kitöröltem a szótáramból a ‘valamikor’ és a ‘majd egyszer’ kifejezéseket. Ha valamit érdemes látni, hallani vagy csinálni, akkor én azt most akarom látni, hallani és csinálni.

Fotó: freepik

Nem tudom, mások mit tennének meg, ha tudnák, hogy holnap nem lesznek már itt. Mindannyian annyira magától értetődőnek tartjuk, hogy lesz holnap. Szerintem legtöbben a családtagjaikat és közeli barátaikat hívnák fel. Lehet, hogy néhány korábbi barátot is, hogy bocsánatot kérjenek tőlük a civódásokért. Szeretném azt hinni, hogy elmennének egy kínai étterembe, vagy a kedvenc ételüket enni valahová. Persze csak találgatok, soha nem fogom ezt megtudni.

Ha nem tenném meg a kis dolgokat, és tudnám, hogy az időm korlátozott, dühös lennék. Mert nem írtam meg leveleket, vagy mert nem mondtam el a szeretteimnek elég gyakran, hogy mennyire szeretem őket.

Nagyon keményen próbálok nem halogatni vagy eltologatni semmit, ami nevetést vagy vidámságot hozhat az életbe. Minden egyes nap, amikor kinyitom a szemem, azt mondom magamnak, mennyire különleges ez a pillanat. Minden nap, minden perc és minden lélegzet egy hatalmas ajándék.

Az élet talán nem az a party, amiben reménykedtünk, de attól még, amíg itt vagyunk, táncolhatunk minden egyes nap!

Forrás: boreddaddy

Ha tetszett, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a következő nagy sztoriról sem!