Harcsa húzhatta a mélybe a kutyát a szegedi tóban

A pancsoló kutya eltűnt, teteme 2 órával később, a lábán mély horzsolásokkal bukkant fel a tó közepén.

A szegedi Keramit-tavon egy hatalmas harcsa támadhatta meg Horváth Gyula kutyáját idén májusban. A halradar felvétele alapján több harcsa él erre, az egyik 2,5 méter hosszú. Horváth Gyula, nyugdíjas postás így idézte fel a történteket:

“Nem úszott, csak pancsolt, lépkedett a víz szélén, ahogy mindig. Távolabb volt, eltakarta tőlünk a nádas, de a víz hullámzott, láttuk, merre jár. Aztán egy idő után elsimultak a hullámok. Délután két-három óra felé jöhettünk le. A kutya ilyenkor mindig leszaladt a vízhez, de csak akkor ment be, ha megengedtük neki. Nem a saját stégemnél engedtük bele, hogy ne zavarja a halakat, hanem két állással odébb. Beszélgettem is valakivel telefonon, és nem figyeltem oda. A fiam kérdezte, hol lehet a kutya, miért nem jött már vissza. Keresni kezdtük, és nem láttuk sehol. Felhívtam a katasztrófavédelmet, eljönnének-e csónakkal, hátha megtalálják, de azt mondták, a kutya, ha valami baj is éri a vízben, nem merül el. Vagyis fönn kéne lennie. Két óra eltelt, mire észrevettem, hogy a túloldal felől valami feketeséget hoz lassan az áramlat. Ahogy közelebb ért, látszott, hogy a kutyánk az. Egy hármas horgot kötöttem a zsinórra, azzal húztam közelebb. A lábán kefeszerű fogak nyomai látszottak. Azt gondolom, a harcsa lehúzhatta, de nem tudott vele mit kezdeni, és elengedte.”

A szakirodalom azt írja a harcsákról, hogy ívási időszakban (azaz májusban és júniusban, mikor a víz hőfoka 20 fok fölé melegszik) védik a területüket, ilyenkor a harcsák mindenre agresszíven támadnak.

Fotó: thinkstock

Horváth Gyula úgy véli, az, ahogy a kutya lépkedett a sekély vízben, ugyanúgy ingerelhette a halat, mint amikor a horgászok kuttyogatnak. A szegedi tóban pedig több harcsa is él. Előző évben egy horgásztársa halradarral látott egy 2 méter 60 centis példányt is.

Horváth Gyula azt is elmesélte, hogy mikor 20 éve a Tejesen pecáztak, velük volt 6 hónapos német juhászkutyájuk is.

A túloldalról átszólt egy horgásztárs, hogy nézzük már, megy a kutya felé a harcsa. Tényleg, egészen fenn, a víz tetején úszott, lassan. Ahogy kihívtuk a kutyát, kényelmesen megfordult, és lemerült. Az még kölyökkutya volt – ez, amely elpusztult, azonban nagy, kifejlett pitbullkeverék. Jól nevelt, szófogadó, szelíd. Tízéves. A fiamé volt. Amikor Budapesten lakott vele, mindig vitte a Dunára. Aztán hazaköltözött, és nem sokkal később ez történt a kutyával. Azóta is nagyon bántja a dolog, otthon nem is beszélünk róla.”

Szentesnél, a Tiszában is történt egy hasonló esett, ott is pitbull-gyilkos harcsáról beszélnek. A szakértők szerint nem kizárt, hogy valóban ez történt, de azért kicsi a valószínűsége, hogy egy harcsa megtámadjon egy akkora állatot, amit nem tud lenyelni. Egy férfi látta már a saját szemével, ahogy egy kacsát elragad és elnyel egy harcsa.

Forrás: delmagyar