Igazi jó ember – a budapesti busz vezetője megmutatta, milyen az emberségesség

Megható történetet posztolt egy budapesti hölgy, amely akár hétköznapi is lehetne, de mégsem az.

Elmesélése szerint a 196A busz vezetője az egyik megállónál egy gyrosos mellett meglátott egy hajléktalant. Kiszólt, megkérdezte, enne-e egy gyrost. A férfi csak félénken bólintott, a vezető pedig kiszállt, kifizette az árát és jelezte, hogy az úrnak lesz. Mire a hajléktalan felocsúdott és köszönetet mondott, már rég továbbrobogtak a busszal.

„Ma délután kissé elgyötörten és éhesen mentem hazafelé, a buszra felszállva (196A) már az első pillanatban egy szokatlanul fiatal, tetovált, napszemüveges vezetővel találkozott a tekintetem. Már felkészültem, hogy gyorsan leülök és erősen megkapaszkodom, mert azok a nyugdíjas korú buszvezetők, akikkel összehoz a sors, sajnos elég érdekes vezetési stílussal rendelkeznek. Időnként olyan érzés, mintha egy kalandparkba vagy vidámparkba váltottam volna jegyet. A vezetőfülkében jó hangulatú zene szólt és a busz simán haladt előre, nem rángatott és nem pattogtam rajta. Az első megállóhoz érve, ami pont egy gyros-os mellett volt (kb 2m-re), az eladó gyors mozdulatokkal pakolta egyik salátát a másik után, majd a húst és az önteteket. Talán észre sem vette, hogy nagyon lassan egy hajléktalan halad el az üzlet előtt és láthatóan éhes volt. Talán minden kincsét magánál tartotta, ami két mankóból és a hátára vetett ütött-kopott gitárból állt. Mivel az eladó oda sem figyelt rá, ő nem kért, nem állt meg, csak szomorúan tovább sántikált. Ekkor a vezetőfülkéből kiszólt a vezető, hogy ennél egy gyrost? A férfi nem állt meg továbbra sem, csak egy érdekes mosoly húzódott meg a bajusza alatt és nem tudhatta, hogy most a gúnyolódás tárgyává fog válni vagy mi az, ami következő pillanatban történni fog. Egy félő bólintással jelezte, hogy igen, enne! Erre nyílt a vezetőfülke ajtaja, pillanatok alatt előkerült a pénztárca és leszállt a vezető és beadta az eladónak a pénzt és kérte, hogy adjon az úrnak egy gyrost. Gyorsan visszaszállt, zárta az ajtókat és már mentünk is tovább. A hajléktalan bizonytalan léptekkel visszament az üzlet ablakához és látta, hogy valóban ő most fog kapni egy gyönyörű adag, friss ételt! Ekkor félig megfordult, bólintott és boldogan mondott köszönetet, amit inkább csak sejteni lehetett, mert a busz akkor már haladt a következő megálló felé! De abban a bólintásban és arckifejezésben minden benne volt! Én meg már nem is voltam olyan elgyötört és fáradt!

Tudom, hogy nagyon fontosak a lánybúcsúra gyűjteni like-okat, de vajon ez a buszvezető mit érdemel? Hány 👍érdemel?

Respect!

Update: A tetoválásról nem azért írtam, mert előítéletem van, hanem pont azért, hogy másoknak se legyen!”

Sajnos az eredeti posztot egy ügyes mozdulattal kitöröltem! 😲😥Ma délután kissé elgyötörten és éhesen mentem hazafelé,…

Közzétette: Györgyi Turán – 2018. augusztus 12., vasárnap