Így telt Orbán Józsi utolsó napja

Utolsó kívánságának megfelelően szülőfalujában, Pinkamindszenten, szülei mellett helyezik majd végső nyugalomra a 100 Folk Celsius frontemberét.

Orbán Józsi a 2018-as év elején jelentette be, hogy daganatos megbetegedésben szenved. Több kemoterápiás kezelés után esély volt arra is,hogy teljesen felépülhet, ám feladta a harcot, és az utolsó heteiben már ételt sem nagyon fogadott el. Benkő László (75) fia, Balázs (47) néhány nappal a zenész halála előtt azt mondta:

“Néha elfogadja az ételt, néha nem. Nagyon ramaty állapotban van. Le van fogyva, semmi ereje, teljesen elhagyta magát. Nem tudja elfogadni, hogy ez vele megtörténhet. Mindig az élet császára volt, minden úgy történt, ahogy ő akarta, ez az állapot pedig nem fér bele az ő világnézetébe.”

Balázs az utolsó napról is mesélt:

“Két hete került be a kórházba, s rosszul volt már. Szerencsére sokan látogatták, nem volt magányos élete végén. Mégis az utolsó órában teljesen egyedül volt, hiszen hajnalban, álmában ment el. Senki nem fogta a kezét, pedig két nappal korábban én is bent voltam, a kedvese, Andrea pedig az előtte lévő nap is ment, beszélt hozzá. Szegény, ő is nagyon összetört.”

Józsi párját, Andrea még most próbálja felfogni szerelme halálát:

“Most még nem fogom fel, még mindig azt hiszem, hogy bent fekszik a kórházban”

Littvay Imre, a zenekar vezetője, aki ott volt Orbán Józsi mellett az utolsó napon, azt mondta:

“Szegény, ott feküdt az ágyban, és már beszélni is alig tudott. Akkor már tudtam, hogy meg fog halni. Kedden kapjuk meg a papírokat, hogy intézni tudjuk a temetést. Ő azt kérte, hogy hazamehessen. Az édesanyja mellé temetjük, ezt szerette volna. A szülei már meghaltak, és két testvére is elment. Úgy tudom, hogy nem volt végrendelete, majd a jog kimondja, hogy kinek mi jár, de még át kell néznünk az iratait, ki tudja”

Közzétette: József Orbán – 2011. augusztus 16., kedd

Rába Tímea (48) több mint 30 éve ismerte Orbán Józsit, szinte apjaként szerette, ő így beszélt a

“Két hete még meggyes rétest sütöttem neki. Akkor már rossz állapotban volt. A kórházba nem mentem be, nem viselte volna el, ha úgy kell látnom. Telefonon szegény pedig már nem tudott beszélni, így nem is tudtam tőle elbúcsúzni. Szép, teljes és bohém élete volt, azt sem bánta, hogy nem lett gyereke. Mindenben számíthattam rá, ő volt az egyetlen férfi a lánybúcsúmon. A gyerekeimet úgy szerette, mintha az unokái lennének.”

Forrás: blikk

Ha tetszett, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a következő nagy sztoriról sem!