“Kedves muskátlilopó polgártársam!” – egy magyar férfi elgondolkodtató levele a tolvajnak

Az utolsó sorai nagyon ütnek.

Sokféle cetlit, afféle nyílt levelet olvastunk már, hol felháborodott, hol „anyázós”, hol szarkasztikus, visszafogott stílusban. Ez alábbi talán az összeset felülmúlja.

A poszt Kobra becenevű írója elárulta, hogy vett három nagy levegőt, mielőtt nekiállt a fogalmazásnak (véleményünk szerint, lehetett az több is, mint három…). Még abban is reménykedett, hogy sorai hatására másnapra visszakerül szeretett növényük a helyére, de ez nem így történt. Pedig ígérete szerint akkor himnusz is született volna a tolvajról. Azért mi reménykedünk benne, drukkolunk, hogy minél virágosabb legyen az erkélye!

Íme a levél:

“Kedves muskátlilopó polgártársam!

Engedd meg, hogy pár szóban kifejezzem érzéseimet azzal kapcsolatban, hogy elvitted az erkélyemről az egyik muskátliládát a benne lévő virágokkal.

Kezdem azzal, hogy köszönetemet fejezzem ki irányodba több részlet végett. Elsőnek is köszönöm, hogy mindezt csendben tetted, jobb ez így mindkettőnknek. Köszönöm azt is, hogy nem hagytál magad után felfordulást. Gondosan tevékenykedtél, hiszen mielőtt a virágtartót kiakasztottad volna az azt tartó fémvázból – amit szintén elvittél -, előtte a cserépben lévő árvácskát, mely az én virágom (imádom az árvácskákat) kicserélted a másik cserépben lévő muskátlira, ami Szipor (feleségem) kedvence. Alapos munkát végeztél.

Érzéseim elméleti síkján tájékoztatlak, amit elvittél, összességében vagy 10.000 ft értéket ha képvisel. Meglehet, még annyit sem. A feleségem napi keresete. Reggel öttől dolgozik este 20.00-ig. Azt mondom, ennél nagyobb csapás sose érjen minket.

Ellenben ami igazán bosszant, a következő.

Mivel nem a község turisták által látogatott központjában lakom, nagy valószínűséggel egy ismerősöm lehetsz, aki naponta többször elmegy a házunk előtt. Tehát ismersz minket. Nem tudom, fordított esetben te hogyan vélekednél rólam, én olyat sosem kívánnék, hogy oda vidd a virágot, annak a sírjára, amit ilyenkor az emberek indulatból mondanak. Tudd meg, nálunk az észlelés hogyan zajlott le tegnap. Elmesélem neked.

Családi ünnep volt. Államvizsgázott a legnagyobb fiam. Úsztunk a boldogságban, mivel nagyon nem volt sem neki, sem nekünk egyszerű ezen okból (sem) az elmúlt öt esztendő. Délután hívta a fiam az anyját “anya, sikerült!” és nálunk ez bizony valami! Este ünnepeltük meg, itthon. Amikor a párom kiment az erkélyre, ezt hallottam „most ezt miért…?” Itt kellene, hogy halld a hangsúlyt! Nem dühös, olyan fájdalommal telített. Oka neki, hogy a feleségem sosem vett el senkitől semmit. Ismered őt nagy valószínűséggel, talán még vásárolsz is nála a boltban. Még az is lehet, hogy elteszi neked a kenyeret, de még az sem kizárt, hogy a saját kenyerét a családja elől neked adja. Tudod, miért ? Mert valami elképzelhetetlenül jó szíve van. Meglát egy melóst, elolvad. Olyankor én rohangálok magunknak estére kenyérért, mint a mérgezett egér, mert anya aznap is megsajnált valakit.

Tudod, van itt egy másik dolog is.

Amikor valakit meglopsz, függetlenül az értéktől, akkor meggyalázod annak a valakinek a világát. Ezt nem tudom neked elmagyarázni, talán megteszi helyettem a karma, de ilyet én nem kívánok, pont azért, mert hiszek benne.

Azok a muskátlik nem egyszerű muskátlik voltak, hogy róluk is szót ejtsek. Ők úgy jöttek hozzánk, mint amikor kiskutyát viszel haza a menhelyről. Szipor boldogságtól vegyítve köszönt minden új virágot az erkélyén, ami okot ad nekem a feltételezésre, ha a mennyország egy virágoskertet jelképez, Szipor lesz ott a kinevezett kertész, ha eljő az idő. Képzeld! – elnézést, ha untatlak – este, amikor az erkélyen sörözünk, és jönnek emberek a ház előtt, azon muskátli mögött szoktunk elbújni – lebukni, amit te elvittél. Ott bujkáltunk mögötte, és nevettünk magunkban. Igen, mi ilyen gyerekesek vagyunk.

Végezetül köszönöm hogy a Suzukit nem bántottad, nekünk Ő is családtag. Úgy hívjuk, „Blue”.

Jókívánságaimmal zárom soraimat. Arra kérlek, estefelé amikor lemegy a nap, locsold meg a muskátlikat, amiket elvittél. Hozzászoktak a gondozáshoz.

Üdvözlettel:

Kobra”

Kedves muskátlilopó polgártársam.Enged meg hogy pár szóban kifejezzem érzéseimet azzal kapcsolatban hogy elvitted az…

Közzétette: Zoltán Solymosi – 2018. július 10., kedd

A meglovasított muskátlik lehet, hogy kátyúba kerültek, mit szegedi társaik?