A 76 éves magyar nő visszaült az iskolapadba, jeles bizonyítványt kapott

Azért mert valaki idős, még nem kell feladnia az álmait.

40-50 éves nőktől hallom az utóbbi időben, hogy nem tudják eldönteni, belevágjanak-e valami újba: jelentkezzenek-e egy tanfolyamra, amire régóta vágynak, vagy belekezdjenek-e egy évek óta tervezgetett vállalkozásba. És nem azért vacillálnak, mert nincs elég idejük vagy energiájuk. Hanem a koruk miatt….A legmegdöbbentőbb mondat, ami elhangzott:

“Hogy néz ki az, ha 55 évesen tanulok?”

Hogy néz ki?! Drámai mondat, de sajnos nem véletlen, ha ez eszébe jut egy idősebb embernek. A külvilág sokszor ad olyan visszajelzést, hogy aki idős, nem olyan értékes már…A munkaerőpiacon általában előnyben vannak a fiatalabbak, és az emberi kapcsolatok világában is…Ki ne látta volna még emberi közösségekben, ahogy őszülő halántékú urak keresztülnéznek a velük egyidős hölgyeken – vagy esetleg le is nénizik őket –  és duruzsolnak a náluk 20-30 évvel fiatalabb lányoknak? Vagy csak simán kevésbé figyelnek oda, ha egy idősebb ember mond véleményt.

Mindez nagyon rombolóan hat az idősebb korosztály önbizalmára. Valójában a test lehet, hogy évről évre egy kicsit gyűröttebb lesz, de a lélek ugyanolyan fiatal marad. A vágyak, az álmok pedig azért vannak, hogy elinduljunk utánuk, legyen valaki akár 20, akár 80 éves, sosem érdemes parkolópályára tennie magát. Akárhogy is reagál ránk a világ, lehet, hogy nem egyszerű, de megtalálhatjuk azokat a közösségeket, helyeket, tevékenységeket, amikben megtalálhatjuk önmagunkat.

Illusztráció: freepik

Nagy szükség van olyan példákra, amik megmutatják, hogy idősebb, akár még 70-80 éves korban is van értelme tenni magunkért, és menni az álmaink után. Mák Istvánné is remek példa erre, ő 76 évesen ült vissza az iskolapadba, egy debreceni szakgimnáziumban, hogy gyógyszertári szakasszisztensi képesítést szerezzen.

Ez teljesen egyedülálló az intézmény életében, ahogy Zajácz Gizella, a Discimus Szakgimnázium szakmai igazgatóhelyettese is elmondta:

“Példaértékű, ahogyan ő itt van 77 évesen és bebizonyítja, hogy nem a kor számít, hanem az, hogy akarni kell a tudást elsajátítani.”

A 77 éves asszony ráadásul jeles bizonyítványt vett át. Erre azért volt szükség, hogy tovább végezhesse imádott munkáját. Ugyanis a nyugdíj után is tovább dolgozott egy budapesti patikában, és ahhoz, hogy továbbra is ott maradjon, szükség volt korábbi képesítése megújítására. Elvégezte a tanfolyamot, és jeles bizonyítványt szerzett. Ezzel pedig nem csak azt érte el, hogy folytathatja szeretett munkáját, de sokaknak példát is mutatott arról, hogy sosem késő tanulni.

Illusztráció: freepik

Másik inspiráló példa számomra, amikor néhány évvel ezelőtt buszon utazva figyelmes lettem arra, hogy egy mellettem ülő, 75 év körüli hölgy éppen egy angol nyelvkönyvet forgatott a kezében. Beszédbe elegyedtem vele. Elmesélte, hogy svédül megtanult már középfokon, így nemrég elhatározta, hogy belekezd az angol nyelv elsajátításába is – pusztán néhány tankönyv és az internet segítségével. Ezután kiderült, hogy egy túracsoportba is eljár, heti szinten 10-15 kilométeres kirándulásokon vesz részt – és nem is ő a legidősebb, 90 évesek is rendszeresen velük tartanak.

Illusztráció: freepik

Valójában nem is ez a szokatlan, hanem inkább az, hogy csodálkozunk olyan dolgokon, amik jó esetben teljesen természetesek lennének…

Láttad már azt a videót, amin 4 idős hölgy bebizonyítja, hogy sosem késő elkezdeni élvezni az életet?

Forrás: dehir