8 jel, hogy a szüleid túlságosan irányítanak téged

Lehetsz akár 10, akár 50 éves, a túlzottan ragaszkodó, manipulatív szülő észrevétlenül hatalmat gyakorolhat feletted.

Sokszor nehéz észrevenni, és még nehezebb szembenézni a ténnyel, ha szeretett szülőnk valamelyike – vagy épp mindkettő túlzott hatalmat gyakorol felettünk. Pedig fontos.

Az alábbiakban leírunk néhány tipikus jelet erre – ezek nem mind egyszerre fordulnak elő minden esetben, és közel sem alkalmasak arra, hogy egyértelmű “diagnózist” állítsunk fel rájuk alapozva. De figyelmeztetőek lehetnek.

1. Gyakran viselkedik áldozatként

A ragaszkodó szülő sokszor állítja be magát olyasvalakiként, akitől túlzottan sokat vett el az élet, vagy szülői szerepével embertelen áldozatokat kellett hoznia, ezért mindenfajta törődést és vigaszt megérdemel. Ezt pedig jellemzően a gyermekük felelősségekének éreztetik, ahelyett, hogy önmaguk erejéből vagy például szakember segítségével próbálnának meg megküzdeni a fájdalmaikkal.

Például: “Imádom a gyerekemet, de annyi álmomról mondtam le, mert őrá kellett az idő és a pénz! Ki fogja nekem ezeket visszaadni?”

5. Manipulatív eszközöket használ

Tipikusak az érzelmi zsarolás-töltetű mondatok, például: “Annyi mindent tettünk meg érted, és ez a hála?” Vagy: “Ha nem törődsz velem, én sem fogok törődni veled, mehetsz, amerre látsz!”

De jellemző a szándékos eltűnés is, amikor a szülő – ha úgy érzi, nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné – direkt nem szól a gyerekéhez napokig vagy akár hetekig, azt várva, hogy utódja kezdjen törleszkedni a megbocsátásáért.

2. Tévedhetetlennek vallja magát

A ragaszkodó szülő nem bírja elviselni, ha tévedésével szembesíti a gyermeke. Egy utódjával folytatott vitában képtelenség, hogy az utódnak legyen igaza. Ha egyre inkább arra derül fény, hogy a gyerek mondja jól a dolgokat, akkor jellemzően hárítani kezd, vagy szándékosan odaszúr, manipulál, és jó eséllyel talál valami okot, hogy ő sértődhessen meg. Szóval bevet bármit, csak a tévedését ne kelljen beismernie.

Például: “Látod, anyu? Itt van a fotón: nem piros volt, hanem kék.” – “És most miért kell ezt ilyen durván a fejemhez vágnod, mintha valami szörnyűséget mondtam volna?!”

3. Hevesek és instabil módon változnak az érzelmei

Ha legtöbbször érzelmi hullámvasútként éled meg a szülőddel folytatott telefonbeszélgetéseidet – vagy akár Messenger-beszélgetéseidet -, akkor jó esély van rá, hogy a szülőd nem bír leszakadni rólad. Az egyik percben még óriási boldogságban cseveg veled, a következőben azonban egy ártalmatlan mondatodra felpaprikázza magát, vagy akár sírásba tör ki… ez nagyon tipikus. Ám a felelősséget vagy az emiatti bűntudatát is elhárítja.

Például: “Alig hívsz már fel! Belehalok, úgy hiányzol, én viszont eszedbe se jutok!” – “Ez nem igaz! Rendben, ezentúl többször hívlak, oké?” – “Dehogyis! Nem akarom. Azt csak kötelességből csinálnád.”

4. Papagájként ismétli vagy visszatükrözi, amit a gyerek mond neki

Például, ha a gyerek – már felnőttként – megpróbálja elmagyarázni a szülőjének, min bántódott meg, a szülőnek eszében sincs beismerni, hogy hibázott, pláne nem hajlandó elnézést kérni. Ehelyett rögtön – vagy nem sokkal később – visszavág azzal, hogy a gyerek mivel bántotta meg őt. Más esetben ironizálva ismétli, amit a gyerek mond neki, hárítva ezzel a válaszadás felelősségét.

Például: “Ő a feleségem, és nagyon próbál a kedvedben járni. Nekem is rosszul esett, ahogy a múltkor beszéltél hozzá.” – “Jaaaj, ő a feleségem, nyenyenye! Engem meg tudod, mivel bántottál meg? Azzal, hogy őmellette álltál ki és nem mellettem!”

Mit kell tenni, ha magadra ismertél – akár a szülő, akár a gyerek szerepében?

Na, ez az a helyzet, amikor végképp pszichológusi segítségre van szükség. Persze anélkül is van rá valamennyi esély, hogy a túlzottan ragaszkodó szülő szembenéz saját személyiségtípusával, de rettentően tudatos működés és hatalmas elhatározás kell ahhoz, hogy ezen változtatni kezdjen.

Borzasztóan sokszor kell félretenni hozzá a büszkeséget, meg kell tanulni elnézést kérni, csöndben lenni az ordítás helyett, megérteni a gyereket a saját sérelmek felsorakoztatása helyett.

Nagyon valószínű, hogy puszta erőből ez nem fog menni – segítséggel viszont akár egy szörnyen elmérgesedett szülő-gyerek viszony is megjavítható. Van, amire nem szabadna sajnálni a pénzt…

Ha nincs ilyenre pénz, akkor segíthetnek valamennyit az önismereti tesztek vagy csoportok is.

A gyerek és a többi családtag is dolgozhat azon, hogy szembesítse a szülőt a tényekkel, de ezt rettenetesen finoman, apró lépésekben, fokozatosan és sok megértéssel kell tenniük. Hagyni kell, hogy a szülő az első szembesítéseknél “kiakadjon”, lármázzon, akár bántó szavakkal ócsárolja a többieket, akiket ekkor még támadóinak tekint, vagy sértődötten elvonuljon. Ezután békén kell hagyni, és várni kell, amíg az egója elé helyeződik a beismerés és az igény, hogy változtasson a viselkedésén.

Forrás: wehavekids.com

Képek: Thinkstock