Régi szép idők: 6 szakma, ami mára kihalt

A te nagypapád és nagymamád mivel foglalkozott?

6 olyan szakmát mutatunk be, amik nem is olyan rég még mindennaposak voltak. El sem tudták képzelni nélkülük az életet, a mai fiatalok pedig megrökönyödnek, hogy ilyen is létezett egykor.

Szemfelszedő, műstoppoló
Manapság már fillérekért utánunk dobnak egy nejlonharisnyát, de a hatvanas években még nem így volt. Akkor ritkaságszámba ment, ha valaki meg tudott szerezni magának egy-egy darabot, ráadásul ezeket nagyon drágán is adták. Így nagyon megbecsülték őket, és ha egy óvatlan pillanat következtében felszaladt volna rajta egy szem, akkor elvitték a szemfelszedőhöz. Ők olyan szépen meg tudták csinálni, hogy szabad szemmel csak közelről volt látható a javítás. A műstoppolóhoz pedig vastagabb kelmék esetén fordultak. Például, ha a szövetkabátot megrágta a moly vagy kiégette a szivar. Ő pedig hasonló színű és vastagságú fonallal beszőtte ezeket a lyukakat.

 
Vándorköszörűs
Egy kerékpárral összekötött köszörű volt a munkaeszköze, amivel a késeket és ollókat tudta megélezni. Általában a piacok mellett volt megtalálható, amíg az asszonyok bevásároltak, addig tökéletes élességűre fente a késeiket. A mai fogyasztói társadalomban az életlen késektől megszabadulunk. Bár lehet kapni otthon használható késélezőket, azok szinte semmit sem érnek.

Fotó: Fortepan/Schiffer Pál/Jávor István

Ószeres, handlé
Még a felszarvazottak balladája című nótában felcsendül a neve, de manapság már senkinek sem cseng ismerősen a handlé szakma. Régi használati tárgyakat lehetett cserélni velük. Gyűjtötték azokat a tárgyakat, amik egy háztartás számára feleslegesek voltak, cserébe választani lehetett például fémedényeket, törölközőket.

 
Telefonközpont kezelő
Igen, ma is létezik a telefonszolgáltató cégeknél ügyfélszolgálatos. Azonban régen bonyolult rendszer alapján, a telefonközpontosok kapcsolták egymáshoz a feleket. Az első ilyen telefonközpontot New Jersey-ben állították fel 1915 januárjában. Ekkor még postáskisasszonyok kezelték ezeket, akiknek szóban kellett elmondani, hogy melyik állomással szeretnék felvenni a kapcsolatot. Budapesten 1928-ban indult el az első automata telefonközpont. Az utolsó magyarországi, kézi vezérlésű központot 1996-ban zárták be.

Forrás: Fortepan/UVATERV

Nyomdai szedő
Régen ők végezték a helyesírás ellenőrzését, és a nyomtatásba kerülő betűit szedték bele a sajtó kalodájába. Hazánkban még a hetvenes években is létezett a kézi szedés, de a kilencvenes évekre az offszet nyomdák vették át a hatalmat.

 
Sorompóőr, bakter
A gépiesítés ezt a szakmát is megszüntette. Már nincsen szükség arra, hogy egy adott állomáson figyelje a vonatok érkezését a bakter és lecsukja a sorompót, illetve szükség esetén átváltsa a vágánykapcsolót. Ma már sok helyen a sorompó helyett lámpa, azaz fénysorompó van, és a váltással együtt ezt is a központosítva figyelik, szabályozzák. Ma már sok állomáson csak az omladozó bakterházakat, elhagyatott állomásokat láthatjuk annak emlékeként, hogy ekkor itt még élet volt.
Forrás: ritkanlathatotortenelem

Ha tetszett, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a következő nagy sztoriról sem!