Tüdődaganattal küzd Székhelyi József

Újabb magyar művészlegendának kell szembenéznie a rettegett kórral.

Drámai bejelentést tett Székhelyi József, akit mellkasi problémával műtöttek, és eközben kiderült, hogy tüdőrákban szenved. A művész így beszél erről:

“Komoly egészségügyi problémával nézek szembe, miközben a számomra meghatározó, gyönyörű munkáimat végzem. Lelkileg és fizikailag nem könnyű korszakot élek meg, hogy finoman fejezzem ki magam. Mellkasi problémával műtöttek, és eközben az orvosok feltárták, hogy a baj nem közönséges. Rövidre fogom, az orvosaim szerint rákos vagyok. Ez a helyzet .

“Megpróbálok minden energiámmal megbirkózni azzal a helyzettel, hogy tíz kilót fogytam. Nem gyöngülhetek, hogy a felada­taimnak eleget tudjak tenni, hogy apuka maradhassak egy darabig legalább. Remélem, létezik megoldás, minden bizodalmam a XXI. századi orvostudományban van, és a nagyszerű doktoraimban. Egyáltalán nem adom föl, ellenállok, harcolok ezzel a szörnyedelemmel. De azért belátható, hogy ez most megvisel. Remélem, elég erős maradtam, hogy győzni tudjak”.

Miközben a környezete arról győzködi a színészt, hogy pihenjen, ő továbbra is dolgozni akar:

“Úgy gondoltam, hogy a Poligamy portásának nincs rákja. Mr. Greennek nincs rákja. Halpern úrnak nincs rákja. Ezt csak így lehet gondolni. A szerepnek nem lehet az a baja, ami az én bajom. A szerep másik szférája az életemnek, persze én vagyok paradox módon. Az élet megy tovább. Most azért fogalmazok ilyen árnyaltan a pszichológia nyelvén, mert november 25-től Freudot játszom a Spinoza Színházban. Ő értett a lélekhez. Pont ezt próbálom. Este életem egyik legkedvesebb szerepét játszhatom újra a Szép jó estét, Mr. Greenben, Mr. Greent. Arra összpontosítok minden idegszálammal, hogy a zsúfolt ház ne csalódjon bennem, ne egy trotlit lássanak, hanem pazar előadást. A darab mindig hatalmas, ordító siker, ami sok erőt ad, ahogy a nyílt színi tapsok is a Madách Színházban. Ez az életelixír, az öt és fél éves kislányom, Sára, a gyerekeim csodás szeretete, a feleségem hihetetlen, odaadó gondozása mellett. Ezek nagyon fontosak. A családom és a szakmám támogatásával érzek elég erőt, motivációt magamban arra, hogy túljussak ezen a nehéz korszakon. Bár nem tudom, hogy még mi vár rám. Ez nyomaszt és tesz türelmetlenné. Köszönöm az együttérzést, a közönség szolidaritását, sokat segít, ha érzem a támaszt mindenhonnan.”

Forrás: Bors

Ha tetszett, iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a következő nagy sztoriról sem!