Vagy ajtó lesz vagy étel: 9 gyerekről gondoskodik az üllési asszony

Az egyik szobaajtót tették a bejárati ajtó helyére, de hát ez nem az igazi megoldás.

8 gyermekét és unokáját neveli egyedül Turcsik Dánielné. Az üllési nő ha kell, egész nap a földeken van, vagy éppen mosogat – mindent elvállal, hogy a gyerekeknek megfelelő életkörülményeket biztosítson. Ám tanyájuk ajtaja a tél előtt szétesett.

A nyolc gyermek mellett első unokájáról is gondoskodik a nő, akinek a férje börtönben ül. 9 éhes szájat etet tehát napról napra. Amikor kidőlt a bejárati ajtó a hideg idő közeledtével, úgy érezte, összecsaptak a feje felett a hullámok.

Fotó: Karnok Csaba

“Leszereltük az egyik szobaajtót, azt tettük be a bejárati nyílásba” – mutatta a hevenyészett megoldást.
Ám se ez az ajtó, se a hőszigeteletlen ablak nem védi majd meg őket a nagy hidegektől: a kővel borított konyhában és előtérben valószínűleg pont olyan idő lesz, mint odakint, hiába fűtenek majd. Pedig a háromszobás épületben minden talpalatnyi helyet élettérként használnak.

Az asszony így mesél a népes családról: “A legkisebb 4, a legnagyobb 21 éves. Unokám, Ákos most tölti az 1 évet, a többiek úgy kezelik, mintha ő is a testvérük lenne. A nagyok figyelnek a kicsikre, reggelenként pedig iskolába, óvodába viszik őket. Így én is tudok dolgozni. Konyhai kisegítő vagyok egy hete, mindennap én megyek el leghamarabb itthonról. De szükségünk van minden forintra, mert a gyes és a családi pótlék annyi, hogy fejenként havi 20 ezer forint se jut belőle.”.

Fotó: Karnok Csaba

Az asszony elmesélte, nyáron kilencnapnyi munkából vett új gáztűzhelyet. Reggeltől estig dolgozott, hogy lecserélhesse a régit, amiben minden leégett. A család egyébként igyekszik mindent megtermelni, szárnyasokat és disznót is tartanak ugyanis, hogy ne kelljen húst venni.

“Arra mindig van gondom, hogy tanévkezdéskor új ruhákat szerezzek be nekik. Nem engedem őket se koszosan, se rongyosan járni. De rengeteg pénzt visz el például a pelenka, amit nemcsak Ákosnak, de a legkisebb fiamnak, Zalánnak is venni kell, ő ugyanis autista.”.

“A házat is toldozzuk-foldozzuk lehetőségeinkhez mérten, pedig már a falai is repednek. Műanyag nyílászárókról viszont maximum csak álmodozhatunk – akármennyit is dolgozok, azt valószínűleg soha nem fogok tudni vásárolni, hogy télen ne az utcát fűtsük majd a drága fával.”

Forrás: Délmagyar