A magyar fiatalok a magány mélyére süllyednek, a társadalom nem néz oda

A magyar 30 év alattiak Európa egyik leginkább magányos fiataljai, ám az idősekkel szemben a fiatalság nem kap semmiféle támogatást ennek orvoslására.

Hiszen miért is lenne egy fiatal magányos? Sokan nem gondolnák róluk, és nem is mernek segítséget kérni, csak csendben tűrik az elmagányosodás testi-lelki tüneteit és velejáróit.

A Mental Health Foundation által Angliában, több mint 2000 megkérdezett bevonásával végzett, 2010-es reprezentatív felmérés alapján a 18 és 34 év közötti korosztály gyakrabban érzi magát magányosnak, mint az 55 év felettiek.

A Cambridge-i Egyetem 2011-es, Európa 25 országát vizsgáló kutatásból Magyarországra vonatkozó adatok is elérhetőek, ez alapján nálunk a 30 év alatti megkérdezettek közül 9,6 százalék mondta azt, hogy gyakran érzi magát magányosnak. Ezzel a magyar fiatalok a negyedik legmagányosabbak a felmérésben, ugyanez a mutató Svájcban 1.3, Norvégiában 2.2, Finnországban pedig 2,6 százalék. Magyarországon a 60 év felettiek között is igen sok, 21.1 százalék azok aránya, akik gyakran érzik magukat magányosnak. Ez azzal magyarázható, hogy itthon még az Európában általánosnak nevezhető, az idősek szociális szükségleteinek javítását célzó szolgáltatások és programok is csak nagyon kezdetleges állapotban vannak.

A társadalom az idősek magányát még úgy ahogy elismeri, mondván, ők gyakran külső körülmények miatt maradnak magukra, és kénytelenek elköltözött gyerekeik, esetleg elhunyt házastársuk nélkül, egyedül boldogulni. Ezért az idősek valamiféle támogatást kapnak azért a társas kapcsolatok kialakításához. A fiatal felnőtt korcsoport azonban nagyon kevés segítségre számíthat.

A magány jelentős rizikófaktora a depressziónak és különféle betegségeknek is. A magánnyal küzdő egyén számára a saját erőből való kilábalás az idő előrehaladtával egyre nehezebb, tudata hozzászokik az izoláltságérzéshez, és meglévő szociális kapcsolatait is elkezdi tévesen értelmezni, leértékelni, és megkérdőjelezni azokban betöltött saját szerepét. Újabb és újabb tudományos kutatások erősítik meg, hogy a hosszú távú izoláltságérzés közvetlen okozója lehet a magas vérnyomásnak, az immunrendszer gyengülésének, sőt növeli a szívinfarktus és a stroke kockázatát is.

A közösségi média kézenfekvő megoldásnak tűnhet a magány enyhítésére, hisz korábban soha nem látott módokon és minőségben teszi lehetővé a kapcsolattartást, ez azonban messze nem tudja pótolni a valódi, személyes érintkezést, sőt sokszor tovább rontja a helyzetet.

Érdekesség, hogy egy Los Angeles-i férfi, Chuck McCarthy, üzletet alapozott arra, hogy emberekkel sétál, beszélget, és meghallgatja őket. Az ötlet bagatellnek hangozhat, de nagy a sikere.

Forrás: 444