Ezek a mozgáskorlátozottak mindennapi küzdelmei

A mozgássérült embereknek nem a mozgássérültségük jelenti a legnagyobb akadályt, hanem az a társadalom és az az állam, amiben élnek.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége tagjai összeszedték, hogy milyen problémákkal szembesülnek a mindennapi életben. Az akadálymentesség hiányát minden területen érzékelik. Íme néhány a véleményükből:

Forrás: Nlcafe

“Rosszul vannak, ha megjelenek kerekesszékkel. Gondoljunk itt például a nőgyógyászati rendelésre. Itt nincsenek emelhető ágyak, rákényszerülök, hogy magánrendelőbe menjek el.”

“Néhány éve voltam hasi ultrahangon. Megkérdeztem, hogy állítható-e az ágy, mert nem tudok felállni. Erre az orvos kinyitotta az ajtót, és kiszólt, hogy lenne 2-3 ember, aki segítene a mozgássérült hölgynek átülni?”

“Egy evőkanál 20 ezer forint, olyan, amit meg tudok fogni. És ebből vegyek egy készletet?”

“Ahhoz, hogy munkát találjak, el kellene jönnöm Pestre, itt viszont nincs hol lakni.
Nekünk semmilyen foglalkoztatás nincs, főleg, aki vidéken él.”

“Az intézetben 2-3-4 ágyas szobák vannak, most 3 ágyas szobában vagyok. Munkalehetőség nincs. Mondtak az elején szépeket, hogy 2 ágyas elhelyezés lesz, lesz munka, tud sportolni. Semmit nem tartottak be.”

“Azt hittem jobb lesz, de rosszabb volt: jobban beleláttak az életembe. Nyolc fő lakott egy lakásban és ketten laktunk egy szobában. A szobatársat kaptam, amikor odaköltöztem. Este jött a szocmunkás, otthonvezető, és ellenőrizte, hogy otthon vagyunk-e és, hogy mit csinálunk. Be kellett számolnunk mindenről. Hazaérsz, és fürdenél, vacsoráznál. És akkor jön a szocmunkás, hogy beszélgessünk. Még abba is beleszól, hogy mit eszel.”

“A lakóotthonban be kellett írni egy füzetbe, hogy kivel töltöm az éjszakát, ott fogok-e aludni.”

“Az egyik alapprobléma az, hogy jogilag nincs tisztázva, ha nem tudom megfogni a tollat, akkor hogyan írjak alá. Ez gondot okoz például a bankban is, ahol pénzügyeket kell intézni. Megoldás lehetne, hogy van egy pecsétem, és azt használva írhatnék alá, de ezt sehol nem fogadják el.”

Forrás: Délmagyar