A Télapó karjaiban halt meg a gyógyíthatlan beteg kisfiú

“Télapó, tudsz rajtam segíteni?”.

A 60 éves Eric Schmitt-Matzen hosszú idő óta bújik a Télapó szerepébe, évente mintegy 80 fellépést vállal nagyszakállúként – írta a Knoxville News Sentinel.

Az amerikai férfi két éve egy különös megkeresést kapott. Egy kórházba hívták Tenessee-be, a látogatást pedig soha az életben nem fogja elfelejteni.

Közzétette: Eric J. Schmitt-Matzen – 2016. december 1., csütörtök

Schmitt-Matzent egy ápoló hívta fel, hogy most azonnal siessen a kórházba, ott ugyanis egy nagyon beteg, 5 éves kisfiú várja. A kórház alkalmazottja hangsúlyozta, hogy nincs sok ideje, így minden pillanat számít.

A férfi – immáron Télapóként – negyed órán belül ott volt a helyszínen. Ott a gyermek anyja várta, aki egy ajándékot tartott a kezében, és arra kérte a férfit, hogy azt adja oda a kisfiúnak. A férfinek minden erejére szüksége volt, hogy ne essen ki a szerepéből. A kisfiú ugyanis haldoklott, nem volt már neki sok hátra. Olyan gyenge volt, hogy bármelyik pillanatban elalhatott.

A férfi belépett hozzá, és azt mondta neki: “Mit hallok, kihagyod a karácsonyt? Nem hagyhatod ki, hiszen te vagy a legjobb manóm!”

A gyermek felnézett a férfira, és gyenge hangon azt kérdezte: “Tényleg?” A Mikulás bizonygatta, hogy így van, majd odaadta neki az ajándékot. A kisfiúban alig volt erő, nehezen boldogult a csomagolópapírral, de mikor meglátta az ajándékát, nagy mosolyra húzódott a szája.

A gyermek ekkor így szólt: “Azt mondják, meg fogok halni. Honnan fogom tudni, hogy odaértem, ahová indultam?” A férfi így felelt: “Ha odaérsz, mondd, hogy te vagy a Télapó első számú manója, és beengednek”. “Tényleg?” – kérdezte a kis beteg. “Bizony ám!” – vágta rá a férfi.

A gyermek ekkor megölelte a férfit, majd azt kérdezte: “Télapó, tudsz rajtam segíteni?”. A férfi már nem tudott válaszolni, a kisfiúnak ezek voltak az utolsó szavai.

Eric Schmitt-Matzent olyannyira megrázták a történtek, hogy soha többé nem akart belebújni a Télapó szerepébe, a kórháztól egészen hazáig zokogott. Végül aztán rávette magát, hogy folytassa a munkát, és mikor látta a gyermekek mosolyát, örömét, új erőre kapott. Az egész eset rádöbbentette, hogy a szerepet, amit magára öltött, játszania kell azokért a csillogó szemekért.