Illés bácsi a közegészségügy közellensége?

Kedves Nébih, a többi megbírságolt hely nevét mikor fogjuk megtudni?

Egy ország ismerte meg Barna Illés gödöllői cukrászmester nevét néhány napja, és tömegek háborodtak fel azon, ami vele történt.

Illés bácsi 50 éve mérte a fagyit, készítette a süteményeket a cukrászdájában. Május 15-én azonban lehúzta a rolót, mivel a Nébih az elöregedett ház és a berendezések miatt elrendelte az üzlet bezárását. A cukrászat megmentéséért petíció indult, emellett a gödöllői polgármester is azon gondolkozik, hogy miként lehetne megmenteni a nagy múltú helyet.

Az Illés bácsival történtek több kérdést is felvetnek.

Az első, hogy ha tényleg annyira emblematikus helye volt Gödöllőnek a cukrászda, benne pedig Illés bácsi, hogy még városi kitüntetést is kapott, akkor miért nem szólt neki senki, hogy egy kicsit figyeljen jobban oda a higiéniára? Miért kellett megvárni, hogy jöjjön a Nébih, és be kelljen zárni a helyet? Miért csak most kezd kapkodni a polgármester is, ha annyira fontos volt ez a cukrászda, miért nem figyelt oda rá jobban Gödöllő?

barna-illes

A bezárás utáni felháborodás, a keserű szájíz, a petíció, a már-már országos skandallum, az élelmiszerlánc-biztonsági hivatal kórusban történő ekézése teljesen elkerülhető lett volna azzal, ha évekkel ezelőtt azt mondják a mesternek: Illés bácsi, szeretjük magát, fontos nekünk, de ne trikóban mérje a pisztáciát! Segítünk, kapjuk rendbe kicsit a helyet, mert ez a mi kis gyöngyszemünk, és megszakadna a szívünk, ha nem innen vinnénk a krémest.

A másik kérdés a Nébih-nek szól.

Kedves Felügyelet! Arról folyamatosan hallunk, hogy patkányos pékséget büntettek itt, romlott húsos gyrosost büntettek ott, lejárt alapanyagokat találtak amott, csupán egy dolgot nem hallunk: hogy pontosan, név szerint melyik üzletről/étteremről/pékségről van szó. Mindig csak a város, némi utánajárással kiderül a cégnév, de sosem a hely neve, a cím, ezzel pedig nem megyünk semmire.

Ugyanúgy bemehetünk oda enni/vásárolni, mint korábban, mert például az “egy budapesti pékség” a hatósági közleményben nem árulja el nekünk, hogy pontosan melyik helyet is kerüljünk el nagy ívben.

Illés bácsi nevét megismertük. Azért is ismertük meg, mert névvel vállalta azt, amit eladott. Kiírta, akkora betűkkel az üzletére, hogy kiveri az ember szemét. És ugyan volt, hogy a hőségben atlétában mérte a fagyit, úgy tűnik – noha nem ismerjük – ha bárki panaszkodott volna a minőségre, vagy tömeges mérgezéssel szállították volna kórházba a vásárlóit, maga akasztotta volna szögre a fehér, viseltes darabot.

Ha már azt megtudtuk, hogy Illés bácsi cukrászdája veszélyes a közegészségügyre nézve, tudjuk meg már azt is, hogy melyek azok az egyéb helyek, ahol rovarszennyezettség, rágcsálók, lenyomozhatatlan hozzávalók, romlott alapanyagok miatt kellett eljárni az ellenőröknek. Jogunk volna tudni ezekről is név szerint, nem?