Megvan, merre kell keresni a földönkívülieket?

Két csillagász szerint megvan, hol kell kutatni E.T. után.

Rosanne Di Stefano és Alak Ray szerint a Tejútrendszer szélén található, ősi csillagokat tömörítő gömbhalmazok rejthetik a földönkívüli életet.

A két szakember az American Astronomical Society 227. ülésén állt elő elméletével. Ez lényegében visszatérés egy korábbi kutatási irányhoz, mivel évtizedekkel korábban elsőként a szóban forgó gömbhalmazokban kezdték kutatni a földönkívüli életet, pontosabban az arra utaló jeleket.

Rádióteleszkóp

Rádióteleszkóp

1974-ben az arecibói rádióteleszkóp segítségével egy üzenetet is küldtek az északi égbolt egyik legismertebb gömbhalmazába, a Herkules-csillagképben található Messier-13, rövidebben M13 gömbhalmazba. A halmaz távolsága azonban 25 ezer fényév, így ha van is ott földönkívüli intelligencia, és az válaszolni is akar nekünk, leghamarabb 49958 év múlva érkezhet onnan bármilyen üzenet – hacsak a gravitációs lencsehatás nem késlelteti azt. A 42 évvel ezelőtti üzenetküldés egyébként inkább csak egy jelképes akció volt, mint valós kapcsolatkeresés.

Az M13-as gömbhalmaz (fotó: wikipedia)

Az M13-as gömbhalmaz (fotó: wikipedia)

A földönkívülieket aztán elkezdték máshol sejteni, egy orosz tudós, Vyacheslav Dokuchaev szerint az sem elképzelhetetlen, hogy szuperfejlett idegen civilizációk lakják a fekete lyukak bizonyos stabil régióit.

Di Stefano és Ray azonban pár éve visszament a kályhához, szerintük jobban meg kellene nézni az utóbbi időben hanyagolt, vénséges vén csillagok alkotta gömbhalmazokat.

A 4,5 milliárd éves Napnál sokkal idősebb, átlagosan tízmilliárd éves gömbhalmazoknak nincs sok fiatal csillaga, melyek a bolygók létrejöttéhez szükséges fémes elemekben gazdagok lennének. Ám Di Stefano, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Kutatóközpont munkatársa kimutatta, hogy friss felfedezések szerint a Napnál sokkal kevesebb fémmel rendelkező csillagok körül is keringenek exobolygók, különösen a Földhöz hasonló kicsi, köves planéták.

“Amikor az 50-es, 60-as években elindult a Földön kívüli élet utáni kutatás, még azt sem tudtuk, vannak-e exobolygók. Most már használhatjuk a több mint kétezer, az új bolygó felfedezéséből származó információt és feltehetjük a kérdést, lehet-e belőlük a gömb alakú csillaghalmazokban” – magyarázta Di Stefano.

Felhívta a figyelmet a PSR B1620-26 b jelű, Matuzsálemnek is nevezett exobolygóra, az egyetlen, eddig felfedezett planétára, mely egy gömbhalmaz csillaga – sőt két csillaga – körül kering. Ebből arra lehet következteti, hogy abban a halmazban több bolygó is lehet – tette hozzá Di Stefano.

Művészi koncepciórajz a PSR B1620-26 b exobolygóról (Wikipedia)

Művészi koncepciórajz a PSR B1620-26 b exobolygóról (Wikipedia)

A két kutató a lehetséges új lelőhelyet is azonosította a csillagklasztereken belül. Mivel az ottani csillagok többsége öreg, hűvös vörös törpe, az élhető planétáknak nagyon közeli pályán kell keringeniük, hogy folyékony vizük lehessen.

Nem a víz jelenléte az egyetlen kihívás a zsúfolt halmazban keringő bolygók számára. A mindössze száz fényévnyi átmérőjű gömbhalmazban összezsúfolódó milliónyi csillag gravitációs erői könnyen szétszakíthatják a naprendszereket. Van azonban egy hely a klaszterben, ahol a csillagok nincsenek annyira közel egymáshoz, hogy a köves planétákat elszakíthatnák a naprendszerüktől – magyarázta Di Stefano.

(Forrás: MTI/BBC/Daily Mail)