„Ezt a munkát csak odaadással érdemes végezni”

Oláh Éva, a kistarcsai kórház neurológiai osztályán dolgozó ápolónő tavaly elnyerte a Richter Gedeon Aranyanyu díját, amire betegei jelölték.

A cigány származású, 48 éves, hatgyermekes ápolónővel a Hetek készített interjút munkájáról, a betegekkel való kapcsolatáról és a szakmai kihívásokról.

Oláh Éva, kép forrása: Hetek / Médiaklikk

Oláh Éva, kép forrása: Hetek / Médiaklikk

Éva számára a legnehezebb a betegek elvesztése, ami mindig fájdalommal jár. Úgy harcol ellene, hogy még jobban megbecsüli az élőket, nem akar közönyössé válni.

– Mert máshogy nem érdemes ezt csinálni, csak odaadással. Aki nem érzi így belül, annak nem szabad erre a pályára mennie. Mert csak az a jó ebben a munkában, hogy segíteni lehet az embereknek. És ennek velejárója a bánat is, ha elveszítjük őket. A halált nem lehet megszokni.

Éva jelenleg ápolási asszisztensként dolgozik minimálbérért, jövőre érettségizni szeretne, utána pedig letenni a szakápolói vizsgát, de annak megszerzése után sem hagyná el munkahelyét.

– Nem, én mindenképp itt szeretnék maradni a neurológián. Már négy éve itt vagyok, és szeretek itt dolgozni. Előtte Veresegyházán voltam, a Misszióban a rehabilitációs osztályon. Váltani se volna könnyű. Megesett, hogy a származásom miatt utasítottak el egy helyről, pedig előtte telefonon megbeszéltük, hogy felvesznek. Ez elég megalázó volt, hogy megvan hozzá a végzettségem, és mégse kellek.

Cigány származása miatt nem a fenti eset volt az egyetlen negatív tapasztalata, de nem kollégái, hanem a betegek részéről.

Mentem tisztázni egy beteget, hadonászott, hogy hagyjam őt, káromkodott, szidott engemet is, anyukámat is. Másnap a lánya bocsánatot kért, mert mondta neki a többi beteg, hogy az ápolónő sírva ment ki. De ez ritkán fordul elő.

A teljes interjút Oláh Évával a Hetek oldalán, ide kattintva olvashatod el.