Ennyi maradt a világ negyedik legnagyobb tavából

Az Aral-tó 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb állóvizének számított, mára már csak homok és só van a helyén. Csak a rozsdamarta hajóroncsok emlékeztetnek arra, hogy a területen valaha víz volt. A szakértők szerint a világ egyik legnagyobb ökológiai katasztrófájával állunk szemben.

A Kazahsztán és Üzbegisztán határánál, a Turáni-alföldön elhelyezkedő sóstó az idő során három kisebb tóra osztódott. Először egy északi és egy déli részre, majd a déli rész a 2000-es évek elején ismét továbbhasadt, két kisebb tóra. A vízszint jelentős csökkenésének két főbb oka van. A tavat tápláló folyók, az Amu-darja és a Szir-darja vizét öntözésre használták fel, valamint a mikroklimatikus változások is jelentősen rontották a helyzetet, így a tó eltűnése a globális klímaváltozás következményeinek elrettentő példájává vált.

Aral_Sea_1989-2008

Az Aral-tó 1989-ben és 2008-ban

Az Aral-tó már 2004-re elveszítette vízmennyiségének 90%-át, 1961 óta évente mintegy 50 centimétert apadt. Ennek következtében az 1980-as években a hajózási infrastruktúra használhatatlanná vált, így az évi 50 ezer tonna halat jövedelmező halászat is megszűnt a területen. Az ökoszisztéma java idővel kipusztult, a tó haldoklott. A víz eltűnéséért nagy részben az emberi tevékenység vonható felelősségre,a tavat tápláló folyók öntözőrendszerré való kiépítése ugyanis óriási mértékben járult hozzá a gyors kiszáradáshoz.

Moynaq

Semmi sem maradt az egykor óriási területű tóból